A városi felsõ (Akóts) malom


Oklevelekbõl tudjuk, hogy a Lajtán (Saar folyó) már a XIII. században voltak malmok. 650 éve Magyaróvár elsõ városi oklevele említi a város polgárainak malmait. A középkorban a mészárosok mellett a molnárok céhe játszotta a legnagyobb szerepet a város életében. A török idõk térképei, amelyek a vár és a város erõdítését mutatják három jelentõs malmot mutatnak a város falánál. Az uradalmi (végül fõhercegi) malmot, amelyet a várat és a várost elválasztó (ma Malominak nevezett) Lajtaág táplál, a városi felsõ (végül Akóts) malmot és a városi alsó (utoljára Sulcer) malmot. Utóbbiak a balra kiágazó ágból nyertek vizet. A malmok maradandó jegyeket a barokk korszakból mutatnak. Legtovább az uradalmi fejlõdött és szolgált 1989-ig. Ennek kiépítését a haditanács és a Habsburgok támogatták. A Sulcer (Sulzer) malmot 1754-ben építették át a maihoz hasonlóan, barokk stílusban és az 1950-es évekig mûködött. A városi felsõ malmot 1647-ben Haasen Hans molnármester építette ki 3 járatú kelepelõ malommá („malomschägel”). Tõle Draskovich gróf, az uradalom zálogbirtokosa váltotta magához, majd 1671-ben visszaadta. Az 1787-es II. József korabeli térképen a városi felsõ malmot háromkerekû malomnak, az alsót kétkerekû malomnak ábrázolják. A megjelenítés érdekessége, hogy a malmot a Lajta folyásirány szerinti bal oldalára rajzolták, tehát itt volt a fõ tömege. (Egyébként mindhárom malom a folyóra rá volt építve, tehát mindkét oldalon volt épületrésze.) A két- ill. háromköves elnevezés is tartósnak bizonyult. A XIX. században klasszicista elemekkel bõvítették az akkor már három osztású épületet (malom, raktár, lakás). A bérlõk követték egymást az idõk során. Az Akóts malom 1910 októberében – modernizálása után – égett le, tönkretéve tulajdonosát, Akóts Gyula molnármestert. A malom ekkor az „Ilona” nevet viselte a tulajdonos feleségérõl. (Az esetkor a helyi tûzoltóság nem állt feladata magaslatán.) A kiégett malomrészt nem építették és szerelték fel újra. A folyó bal oldali tömbje és raktára maradt meg, a többi részt lebontották. Ezután az átépített barokk és klasszicista épület fõképpen lakóházként szolgált egy kisebb üzlethelyiséggel. A város érdekes mûemlék jellegû színfoltja.