A képen látható Lajta-ág helyén már csak egy sokkal kisebb vízfolyás, a Temető-árok húzódik.

A Mosonmagyaróvári Evangélikus templom

A magyaróvári, mosoni, lucsonyi és halászi evangélikusokat tömörítő gyülekezet templomának építési lehetőségét egy magyaróvári polgár, Fischer Henrik 1855. évi végrendelete alapozta meg. A végrendelet szerint Fischer Henrik magyaróvári házának értékét ajánlotta fel evangélikus templom építéséhez, azonban feltételként előírta, hogy a gyülekezet Feldmann Magdolna halálát követő három éven belül köteles a templomot felépíteni.
Fischer Henrik 1860-ban, Feldmann Magdolna 1876. április 5-én hunyt el. A hagyaték értéke azonban csak 2525 forint volt, ez pedig egy templom építésének megkezdéséhez kevés volt. Ezért a gyülekezet gyűjtést szervezett, és még ugyanabban az évben 3733 forintra gyarapodott vagyonuk. Az adományozók között volt Ferenc József császár is 100 forint erejéig. A templom építéséhez a telket Magyaróvár városa ingyen biztosította. A templom tervezésével a gyülekezet Jummerspach Frigyest, magyaróvári építészt bízta meg.
Jummerspach Frigyes (1819-1898) bécsi származású építész volt, aki 1845-ben került a magyaróvári főhercegi uradalomhoz.
Az evangélikus templom tervei gyorsan elkészültek, hiszen még 1876-ban megkezdődött az építése.

Az építési munkákat a lucsonyi Bendl Gottlieb Károly építőmester végezte, a tetőszerkezetet a soproni Hild ácsmester készítette a Heinbeck fakereskedő által szállított faanyagból. A tetőfedő munkák a bécsi Schwab mester keze munkája nyomán készült. A rendelkezésre álló anyagiakból a templom 1879-ben tető alá került.
Még további öt évre volt szükség, hogy a megkezdett építkezés befejeződhessen. További gyűjtések váltak szükségessé, hogy a bécsi Kopmanicz lakatosmester és a magyaróvári Koppi asztalosmester a belső kialakításokat és berendezéseket elkészíthesse. Az építési munkák irányítója és ellenőre a tervező személyesen, Jummerspach Frigyes volt.
Az elkészült templom felszentelésére 1884. június 8-án került sor.