Nostradamus Pannoniáról

( Napjaink történései is visszaköszönnek )

84. /

Az írott szó elhal majd,

és egyre szegényebb lesz a beszéd,

a nemzetre egy talány hoz bajt,

mely elveszi az emberek eszét.

Egész nap otthonukban ülnek,

bámulnak hazug, mozgó képeket,

s mire a bálványok ledőlnek,

már alig születnek gyermekek.

85. /

Ötven esztendő lejártán új világ lesz,

a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.

Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,

a törvény az uzsorásokat sújtja.

Az ország még sokáig nem lesz gazdag,

de többé senki sem hal éhen,

a néppel új királyt is választanak,

s kezdődik elölről minden, mint régen.

87. /

Amit értelmes elme el sem képzel,

az megtörténik majd Hungáriában.

Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,

csak gyilkos ármány és ravaszság van.

Dolgozni akarnál, de nincs munka,

pedig a földek parlagon hevernek,

aki eddig a munkát csak unta,

most koldusa lesz az idegeneknek.

90. /

Az erdőn túl él az ország jobbja,

de számában kisebbik része,

földjét az erősebb elrabolja,

ezeregyszázból nyolcvan évre.

Már csupán nyelvében él, de él még,

s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,

az ő küzdelmük hozza el a békét

és egységét minden magyaroknak.

91. /

Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,

erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,

türelmesek, de kitartásuk semmi,

vezérük rosszul végzi mindahány.

Költőiket elfelejtik gyorsan,

akárcsak régi énekeiket,

magyar se marad sok a honban,

de magyarul szólnak az idegenek.

92. /

Immár vén és beteges koromban

távoli nemzetnek ködképeit láttam,

Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,

megtörténik egyszer majd a valóságban.

Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,

lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, -

háromezer ezüst volt a munkám bére,

örvendenek neki koldusok és árvák.

93. /

Akinek mindezt írtam rendelésre,

három hónappal él tovább, mint magam.

Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,

minden ledőlt toronynak súlya van.

A pogány még százhúsz évig itt lesz,

de egyre jobban gyengül -

személye két nemzet közt híd lesz,

s utódja nagy művet ír a küzdelemről.

94. /

Keletről primitív, barbár horda tör

Magyarországra, nem először.

A nép minden vagyonát elhordja,

a csőcselék a mélyből előtör.

Megérkeznek a haza elárulói,

sértődöttek, és idegenek

tíz évig tudják a népet zsarolni:

vörös és sárga a címerben egyek.

97. /

Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,

s az emberek apraját eldobják,

és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,

súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.

Értéke nem lesz semmi a munkának,

és nem lesz semmi haszna a pénznek,

uzsorások magyar földre licitálnak,

gazdagok helyett fizetnek a szegények.

98. /

Róka, s hiéna vezeti a népet,

alattuk szétesik az ország,

a róka egyedül sokat téved,

a hiéna megássa a sírját.

Végtelen a nép ostobasága,

de lassan feltámad az új erő,

nem hallgat róka hiéna szavára,

Pannónia nem lesz dögtemető.

99. /

Jön új nemzedék, mely erős lesz,

és nem szégyelli többé, hogy magyar,

a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,

s nem csak önmagának túr és kapar.

Erkölcsében megújul majd az ország,

és végre büszke lesz minden fia,

mert ámulatba ejti egész Európát

sokszáz évnek elteltével Pannónia.