Különös akusztikája van a svéd diplomata gyalázásának a Fidesz-közeli

értelmiségi megnyilatkozásokban. E körök a jelek szerint semmi

kivetnivalót nem találnak saját funkcionális vagy - ha a fiatalabb

nemzedéket vesszük - posztmodern rasszizmusukban.

A bécsi Diplomataakadémia adott otthont nemrég egy tanácskozásnak,

melyet a rendezők az épp száz éve született Raoul Wallenberg emlékének

szenteltek. Svédország, Ausztria és Magyarország nagykövete közösen

vállalta a rendezvény védnökségét, ahol előadást tartottak a téma

avatott szakértői, svéd, német és amerikai történészek. A Wina című

bécsi zsidó lap beszámolója szerint azonban mindennek dacára a

rendezvényt korántsem az emelkedett szellemiség jellemezte. A

hetvenezer magyar zsidót megmentő svéd diplomatáról szóló méltó

megemlékezést ugyanis Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója -

elismételve kormányának a témával kapcsolatos, Horthy-kultuszos

interpretációját - egészen ellehetetlenítette. Mondandója - a lap

beszámolójának címét idézve - nem volt se több, se kevesebb, mint "a

zsidóság jól becsomagolt gyalázása".

Schmidt mindenekelőtt kijelentette: "Ami a zsidósággal 1944 márciusát,

Magyarország német megszállását követően történt, nagy tragédiának

számít. Ám addig ők lényegesen jobban éltek, mint európai

hitsorsosaik." A történész - a jelen lévő szakértők felháborodására -

nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy több, a zsidóságot

súlyosan diszkrimináló törvény született ezt megelőzően is

Magyarországon. Schmidt érzékeltette, hogy szerinte inkább a zsidóság

követett el illojalitást, amivel kivívhatta maga ellen a sorsot,

elvégre a cionista mozgalmakban való részvétele a két világháború

között identitásának kettősségét jelezte, ami - szerinte -

visszaköszön a háborút követően a zsidó kommunista funkcionáriusok

magatartásában is. Ami pedig Wallenberget illeti, Schmidt szerint őt a

zsidó-amerikai Joint fizette, és egyébként is, ma már köztudott, hogy

az amerikai titkosszolgálatnak, az OSS-nek dolgozott.

Hogy Wallenberg kapcsolata az amerikai és brit titkosszolgálatokkal

milyen mélységű és jellegű volt, azt mindmáig nem sikerült teljes

egészében tisztázni, ugyanis ez mindenekelőtt a svéd diplomatát

letartóztató - majd nagy valószínűséggel meggyilkoló - orosz

titkosszolgálat, az NKVD utólagos vádaskodásaira épül. Más kérdés,

hogy milyen akusztikája van mindennek a Fidesz-közeli értelmiségi

megnyilatkozásokban. E körök a jelek szerint semmi kivetnivalót nem

találnak saját funkcionális vagy - ha a fiatalabb nemzedéket vesszük -

posztmodern antiszemitizmusukban. Bizony, a rasszizmus az az ár, amit

mindenkinek meg kell fizetni, aki csatlakozni akar a mai magyar

politikai jobboldalhoz.

Egyébként közel egy időben azzal, hogy Bécsben Schmidt kifejtette

véleményét az amerikai ügynök Wallenbergről és az általa megmentett

"kettős identitású" zsidókról, Navracsics Tibor miniszter

Washingtonban, a Kongresszus épületében megkoszorúzta Raoul Wallenberg

szobrát. E tett hitelességének mértéke - különösen annak fényében,

amit a Terror Házának igazgatója megosztani volt szíves

hallgatóságával - körülbelül annyit ér, mint az a bírálat, amit a

kiváló államférfi Bayer cigányozása kapcsán az ATV-ben hallatott, hogy

aztán rá egy napra azt maradéktalanul visszaszívja.