Jó hírem van, bár ez egy olyan fajta jó hír, hogy nem fog mindenki örülni neki. Arról van szó ugyanis, hogy a magyarországi romák végre kezdenek magukra találni több évtized politikai tévelygése és az általános krízis dacára. Vagy tán épp azért. Munkát akarnak, de mivel nincs – hát teremtenek. Nemcsak maguknak. Minden rászoruló fordulhat majd hozzájuk, ha munkát keres, és ha sikeresen elindul a program.

Aki ennek nem örül, az magára vessen. Aki eddig is megalázta, semmibe vette ezeket a polgártársainkat, eggyel kevesebb sértést vághat majd nemsokára a fejükhöz – kidobhatja a szótárából a „munkakerülő” kifejezést. Nem minthogyha eddig is igaz lett volna. De ha sikerrel jár a Magyar Nemzeti Roma Program Nonprofit Kft. kezdeményezése, sokaknak lesz munkája is, keresete is. Enyhül az általános szegénység, ezzel együtt enged a társadalmi feszültség is. És talán, egy nemzedék hosszú, munkás élete alatt eltűnik az előítéletek zöme is.

Gandhi útja ez, Gandhié, aki annak idején vállalkozásra buzdította a munkanélküli, éhező hindukat, aki inkább maga szőtte a ruháját, maga főzte a sót az ételébe, és szövetkezeteket, kisipari vállalatokat alapított – milyen érdekes, neki valahogy sikerült, és India ma a világ vezető gazdasági és ipari országai között szerepel. Bár tény, hogy nem mindenki gazdag most sem, de hihetetlenül sokat javult a helyzet a nyolcvan évvel ezelőttihez képest. Minden téren.

Hanem ezt nem adják ingyen, az MNRP-nek már az induláshoz is kellett némi tőke. És ezt vezető magyar roma értelmiségiek, művészek, vállalkozók adták össze, akár személyes vagyontárgyaik árán is – ilyent még ebben a honban nem nagyon tett egyetlen nemzeti kisebbség sem. Le a kalapokkal, hölgyeim és uraim. Nyolcvanmillió forintnyi érték gyűlt össze, ami elindulni is kevés, a hosszú rögös úton, ami nagy bizonyossággal vár erre a kezdeményezésre, tán vándorbotra sem elég. Levelet írt tehát az MNRP az összes magyar országgyűlési és EU-képviselőnek, amiben olyan minimális támogatásért folyamodik, hogy az a gazdaságot valamennyire is ismerő ember számára arcpirító. Itt látható a levél, szép szabatos fogalmazással – ugyan, épp tudnék mondani manapság olyan egyetemi tanárt, aki pont a fogalmazási problémái miatt kellett bocsánatot kérjen a minap. No, de nem is rá bízták az ügyet…

http://c-press.hu/201211239784/belfold/386-+-21-level-a-magyar-orszaggyulesi-es-az-europai-parlamenti-kepviselok-reszere.html

És lássunk csodát, a kérés nem maradt visszhang nélkül. Igaz, egyelőre csak Bokros Lajos válaszolt, de reméljük, hogy ő csak az első fecske politikustársai között. De mit válaszolt az MNRP ügyvezető igazgatójának?

„Tisztelt Ügyvezető Igazgató úr !

Roma honfitársaink felemelkedése és a magyar társadalomba való eredményes és méltóságteljes beilleszkedése érdekében eddig is mindent megtettem, ezután is mindent meg fogok tenni. Roma honfitársaink és az őket támogató intézmények számíthatnak rám.

Áldozatos munkájukhoz sok sikert kívánok,

szívélyes üdvözlettel, Bokros Lajos”

Emberséges sorok.

Hiszen, ha jobban belegondolunk, pártpolitikát is félretéve, valami ilyesmiről beszélt a kérdésben rendezett parlamenti vitanapon Balog Zoltán miniszter, amikor azt kérte: a hátrányos helyzetű rétegek is tegyenek valamit sorsuk javításáért. Hát most tesznek.

Segítsen nekik mindenki, aki csak tud – így lehet a jövő mindannyiunk számára gazdagabb, békésebb, kellemesebb. Nem a szegények ellen kell harcolni, a Szegénységet kell enyhíteni. És ezen az úton a legkönnyebb.

Csak sikert, sok sikert kívánhatunk ennek a kezdeményezésnek – T’avesz baxtalo, mult noroc si sanatate, barátaink, akik végre magatokra találtok!

Mert ez a jó, mindannyiunknak.

szerző: Szele Tamás

Kurir.