Írország Európa északnyugati részén, harmadik legnagyobb szigetén,

az Ír-szigeten található állam.

A sziget északi része brit fennhatóság

alá tartozik, ezt nevezik

Észak-Írországnak.

A sziget többi része a tulajdonképpeni Írország.

Az országnak két hivatalos nyelve van:

az ír és az angol.

Fővárosa és egyben legnagyobb városa Dublin.

Az ősi ír népzenéről, néptáncról csak keveset tudunk. A XVIII. század vége óta, egészen a XX. század elejéig ugyan nagyszámú ír népzenei kiadvány 

jelent meg, de vagy csak a hangszeres anyagokat közölték, vagy (az ír-kelta nyelvet és kultúrát elnyomó százados tendenciának megfelelően) angol nyelvű szöveggel publikálták az ír dallamokat. Ezek a szövegek természetesen nem adhatták vissza az ír szöveghez kötődő rimusformákat sem.

A tizennyolcadik században, megjelentek Írországban a táncmesterek. Ők voltak a vándorló tánctanárok, akik a kerületükben faluról falura járva tanították táncolni a földműveseket.
A kisgyerekek többsége akkoriban még azt sem tudta mi a különbség a bal és a jobb lába között. A probléma megoldása érdekében, a táncmester szalmát vagy szénát kötött a tanulók bal vagy a jobb lábára, és úgy vezényelte őket, hogy „emelje széna láb” vagy „felvonó szalma láb” stb. A csoportos táncokat is azért találták ki a mesterek, hogy fenntartsák a kevésbé tehetséges tanulók érdeklődését és megadják nekik a lehetőséget, hogy ők is élvezhessék a tánc örömét.
A szóló-táncosokat viszont nagy becsben tartottak és nem egyszer leszerelt ajtólapokat  helyeztek a földre, hogy a szólisták azon táncoljanak.

A tánc mesterei gyakran vásárokon találkoztak, hogy kihívják egymást egy nyilvános táncversenyre, amely csak akkor ért véget, ha egyikük a fáradtságtól
már összeesett.

A táncokat régebben dudán és a hárfán játszott zenével kísérték. A háziak (esetenként az angol-ír arisztokrácia tagjai) és maga a táncmester is
gyakran csatlakozott a táncolókhoz.

 

A XX. század elején meginduló tudományos gyűjtés az ország nyugati részén még eredeti nyelvű énekes anyagot tudott megmenteni.
A szabad ritmusú, nagy ambitusú és nagylélegzetű kelta pentaton dallamok legszebb példái ír területen találhatóak, ezeket az ír folklór bizottság,
valamint az angol és ír rádió igyekezett korszerű eszközökkel megörökíteni és népszerűsíteni.

A Scoil Rince Cualann pedagógiai munkássága jelentősen hozzájárul a most már több mint harmincöt éve ismét felerősödő ír néptánc- és népzenei kultúra megőrzéséhez és népszerűsítéséhez.