A farsangi fánk hagyománya

A farsangvégi húshagyó napokon a hagyományos fánksütés közben kedves háziasszonyaink bizonyára nem is gondolnak arra, hogy a farsangi fánknak története is van. Báró Radvánszky Béla "A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII. Században" című művében a "habzó zsírból" a "rostás kanállal" kiszedett "pánkókról" a "csörögékről" tesz említést.

Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás szerint "pánkóknak" nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára. A farsangi fánk és a csöröge hazai süteményeink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is.

Kitűnő fánkot adhatott régebben egy becskörnyéki kirándulóhely a "Krapfenwaldel" látogatóinak, ha e település is onnan nyerte nevét. Szilveszter alkalmával Berlinben telve vannak a cukrászdák "Silvester - Pfannkuchenokkal" de lekvárral töltve és cukorral bevonva adják asztalra.

Rómában szent József napját ünneplik fánksütéssel, de ott "fritella" a neve és olajban sütik. Üresen és leves után eszik és desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, viszont ekkor már "bigné" a neve. A római családok előtt oly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőt fogyasztják.

Párizsban is olajban sütik és "beignet" a neve.

Nálunk a farsangi fánk Budán, lett udvarképes a XVIII. században. D' Artagnan (báró Vay Sándor) "Régi magyar társas élet" című művében olvashatjuk: 1792-ben Sándor főherceg nádorságának idejében, maga is adott a budai várlakban egy -két nagy bált. Nőtlen ember lévén, fölváltva a magyar grófok feleségei fungáltak e rendezvényeken, mint háziasszonyok. Ilyenkor nagy pompát és fényt fejtett ki a fiatal nádor, különösen mikor, a török követ Bécs felé mentében Budán is töltött néhány napot. Korhű feljegyzés szerint, "A követ bort nem ivott csak serbetett, amelyet a szép Károlyi Józsefné kínálgatta nagyban, azután csokoládét is ivott és hozzá farsangi fánkot is evett."

Hazánkban tömeges szokássá vált a fánk sütése Vízkereszt ünnepén, mint a farsang első napján és a farsangvégi húshagyó napokon. A régi magyar leányos udvarházaknál hagyományos "háztűznézés" Vízkereszt napján ment végbe, midőn szívesen látott házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykát és farsangi fánkot tálaltak.

Valószínűleg innen származott régebben - a lánnyal egy fánkot megfelezni - egyenlő volt a szerelmi vallomással, sőt némelykor jele volt az eljegyzésnek is, mivel a finom fánk közepe körül képződő fehér csík jegygyűrűt jelképezett.

A sikerült fánk egyik főkelléke a kerületét képező szegély az úgynevezett "pántlika" vagy "szalag", mint a tökéletesség jele. (Szakácskönyvekben sokszor e néven is találhatók meg a receptek.) Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohár nyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie, viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos gömbölyded forma.

Nem hízelgő hasonlat-e minden kislányra, (ma már talán nem) ha róla azt állítják, hogy úgy néz ki, mint egy rózsa vagy, mint egy farsangi fánk?

A szép és jó fánk készítése úgyszólván a próbaköve a polgári szakácsművészetnek. Vannak fánkkészítési fortélyok és receptek, amelyek anyáról lányra szállnak, féltékenyen őrzik s még a legbizalmasabb ismerősökkel sem közlik. A farsangi hangulathoz elválaszthatatlanul hozzátartozott mindég, és tartozik ma is, a fánk sütés, dacára a mostani búval bélelt világnak.

A régi jó békeidőkben farsangi társas összejövetelek alkalmával szokás volt a felszolgált fánkok egyikébe sütés előtt egy tízkoronás aranyat rejteni. A társaság nagy derültség közepette, óriási ovációval ünnepelte az érme megtalálóját. Némely helyen, egyes vendéglőkben sokáig tartotta magát az a régi, jó szokás, hogy a mindennapi törzsvendégeknek a farsang végén egy pár frissen sült fánkkal kedveskedtek.

Gyerekkorunkban még a farsang a víg mulatozás és a gondtalan lakmározás boldog heteiből állott. Az egész ország olyan volt, mint egy terített asztal, a hóval borított január - és februárban. Eltűnt a jókedv és eltűntek a víg lakomák, de jöhet új korszak, még éltethetnek sok háziasszonyt a cigányhúzta magyar nótákkal, jó bor, pompás pecsenyék, és aranyló frissensült farsangi fánkok mellet!

Tiszteljük a jól bevált hagyományokat, s bár haladni kell a korral, a régi jó dolgokat és hagyományokat a gasztronómiában sem szabad elhanyagolni. Abban a reményben, hogy a valós jólét új korszaka 2010-ben minden bizonnyal el fog következni, addig is előlegezzük meg és idézzük fel újra a farsangi fánk romantikáját.

Szalagos farsangi fánk receptje

Egy dl langyos tejjel elmorzsolunk két dkg élesztetőt hozzákeverünk négy dkg finomlisztet és kevés cukorral, kovászt készítünk belőle, majd félretesszük.

Négy tojás sárgáját két dkg cukorral simára keverjük, beleteszünk egy kávéskanál rumot, kevés reszelt citromhéját.

Közben huszonöt dkg liszttel, egy dl tejjel középkémény tésztát készítünk, melyhez hozzáadagoljuk a kész tojássárgáját a pihentetett kovászt meg három dkg olvasztott vajat és egy csipetnyi sót.

A tésztát jól kidolgozzuk, amíg csak hólyagosodni nem kezd, és míg a kanálról könnyen leválik.

Lisztezett deszkán, ruhával letakarva, hideg helyen kelesztjük. Kelesztés után lisztezett deszkán újnyi vastagra kinyújtjuk, majd lisztezett szájú vizespohárral, fánkokat szaggattunk belőle.

Forró olajban mindkét felüket aranysárgára kisütjük, vaníliás porcukorral meghintjük, baracklekvárral feladjuk.